Döntések fogságában

Egy felnőtt nagyjából 35 ezer döntést hoz egy nap. 35 ezer választást jelentős és jelentéktelen dolgokban.

Ha eddig fejtörést okoztak bizonyos döntések, és nem tudtad, hogyan közelítsd meg őket, hátha az itt bemutatott módszerekkel könnyebben fogsz legközelebb nekifogni!

“Nincs olyan döntés, amely ne követelne valamilyen egyensúlyozást vagy áldozatot.” Simon Sinek

Simon Sinek szerint a miértünk megtalálása azért is fontos, mert ettől könnyebb lesz döntéseket hoznunk, hiszen a miértünk meghatározza az irányt és a választásainkat. Minden alkalommal, amikor válaszút elé érkezünk, azt az utat válasszuk, amelyik szolgálja a miértünket. Ha nem szolgálja, nincs dolgunk vele.

Patrick McGinnis rövid TedTalk előadásában kifejti, hogy azért egyre nehezebb döntéseket hozni, mert elárasztanak bennünket a lehetőségek. Így a már eléggé közismert FOMO (Fear of Missing Out – amely akronim rövidítést ő alkotta!) érzés mellé társul egy hasonlóan frusztráló, a FOBO (Fear of Better Option). Eszerint azért döntünk egyre nehezebben, mert az egyre nagyobb választék miatt attól tartunk, hogy egy jobb opció fog szembejönni velünk az utcán.

McGinnis szerint ahhoz, hogy gyorsabban hozzunk optimális döntéseket, három részre kell osztanunk a hétköznapi döntéseinket aszerint, hogy mekkora a döntés tétje: magas, alacsony, vagy nemlétező. Ez utóbbinak nincs jelentősége, így akár a véletlenre, sorsra, vagy egy érmére is bízhatjuk. Az alacsony téttel járó döntéseknél még mindig nincsenek hosszú távú, egetrengető következmények, emiatt a döntés is könnyebb, mint a magas téttel járó döntések esetében. Itt lesz fontos a mély önismeret és a döntéssel kapcsolatos adatok összegyűjtése annak érdekében, hogy a legoptimálisabb döntést hozzuk meg.

Ha túl sok választási lehetőséggel állunk szemben, arra McGinnis azt a stratégiát javasolja, hogy kettesével ütköztessük őket. Más szóval, ne a rengeteg opció közül akarjunk kiválasztani a legjobbat/optimálisat, hanem válasszunk ki random kettőt, és azokat ütköztessük, majd a győztest a következővel, és így tovább. Fontos, hogy a kiesett opciókra pedig ne térjünk vissza! A vissza nem tekintés a döntés meghozatala utánra is vonatkozik, ugyanis Patrick szerint fontos az elköteleződés: amikor már meghoztuk a döntést, ne nézzünk vissza, hanem haladjunk a kiválasztott úton.

Brooke Castillo amerikai üzletasszony és life coach egyetért ezzel a hozzáállással. Szerinte a meg nem hozott döntés idő- és energiarabló: jobb egy rossz döntés, mint a semmilyen. A következmény szempontjából mindegy, hogy melyik utat választjuk, amikor döntünk, a döntés maga a fontos, és hogy elfogadjuk azt és tisztában legyünk az okával, mert az fogja meghozni a megfelelő lépést, cselekvést. Ha “rossz” döntést hozunk, tanulunk belőle, ha jót, haladunk a kijelölt úton.

Neked melyik megközelítés vált be? Van saját döntéshozatali módszered?