Körülmény vagy vélemény?
Az egyik leghatásosabb gyakorlat a coachingban a mire van ráhatásom c. gyakorlat.
Amikor szembesülsz a működéseddel, hogy kőbe vésettnek gondoltál valamit, amire egyébként van ráhatásod, és meg akartál változtatni megváltozhatatlan dolgokat, megkérdőjelezed egész addigi életedet és döntéseidet. Az érzés nem kellemes, de kulcsfontosságú magának a coaching szemléletnek a megértésehez.
Miért ennyire erőteljes ez a szembesülés? Mert egy csomó idődet és energiádat elpazarolhatod azokra a dolgokra, emberekre, ügyekre, amelyek nem szolgálnak téged és nem is fejlődőképesek.
Csináld meg te is a feladatot!
Ha szeretnéd, írd meg a felismeréseidet a hello@monikafischer.com email címen.
Mondok egy egyszerű példát, ami biztos vagyok benne, hogy már megtörtént veled.
Van egy új ötleted. Ez lehet egy új vállalkozás, vagy egy új hobby, teljesen mindegy.
Lelkesen elújságolod néhány embernek, és mindenki másképp fogadja. Elbizonytalanodsz, sőt a kedved is elmegy a megvalósítástól. Pedig ők „csak a véleményüket mondták el”.
És itt jön a feladat és a blogcikk lényege:
– Mindaddig, amíg mások véleményével vagyunk elfoglalva, nem fogjuk tudni az ötletünket megvalósítani.
– Azoknak az embereknek, akik kinyilvánították a saját véleményüket az ötletünkről, joguk van hozzá, de nekünk is jogunk van ezt a véleményt figyelmen kívül hagyni.
– Fontos már az elején megválogatni kinek újságoljuk egyáltalán, hiszen aki nem jár hasonló cipőben elképzelni sem tudja, mi miben vagyunk, és meg sem hallja a mi szempontunkból, csak a saját veszélyeztetett helyzetét érzékeli (pl. a társunk attól tarthat, hogy a családi kasszát tesszük kockára, vagy kevesebb idő jut a családra, vagy félt bennünket a csalódástól)
Nekünk kell eldöntenünk, hogy a másik véleménye csak az, vagy egy valid felvetés. Körülmény, kifogás, vagy csak egy vélemény.
Ugyanis az emberek úgy érzik, hogy a véleményük tény. Hiszen megtapasztalták, tényként mantrázzák. De attól még a mi életünkre nézve csak egy vélemény a sok közül. Ahogyan a mi saját gondolatunk a saját körülményeinkről is csak egy vélemény.
A körülmény objektív tény. 163 cm magas vagyok és barna a szemem. Két gyerekem van és a férjem Budapesten dolgozik. Körülmények. Az első kettőre nincs ráhatásom, a másik kettőre van.
A kifogás magunk ellen használt körülmény. Ugyanis a körülményt használhatom kifogásként, magam ellen, pl.: „Nem tudok haladni a vállalkozásomban, mert van két gyerekem.” Vagy használhatom motivátorként, úgy, hogy szolgáljon engem: „Pont amiatt, mert két gyerekem van, és a közoktatási rendszer pocsék, a munkaerőpiac folyamatosan változik – kötelességemnek érzem felfuttatni a vállalkozásomat.”
Mindegyiknek van helye és ideje a fejlődésünkben. Van, amikor egy kifogást tényként fogadunk el, mert akkor, abban a pillanatban azzal védjük magunkat a változástól és a változás hatásától. Van, hogy egy véleményt gondolunk ténynek hasonló okokból. A kulcs a tudatosságban van. Tudatosan ne bántsuk, ne szabotáljuk magunkat és végképp ne mások véleményére alapozva alkossunk életstratégiát.